Mélyreható Múzeum - Ganymed goes Europe

Már szeptember közepén megvettük az - utolsó - jegyeket a Szépművészeti Múzeum “Ganymed goes Europe” estjére. Október 28-án próbáltuk megnézni, kiderült novemberben van. Aha, ja hogy elnéztük egy hónappal. Szóval Budapest legkeresettebb programjáról van szó… Másodjára sikerült.

Az izgatottságtól én fél lábon ugrálva idétlenkedem be magam a múzeumba, Fruzsi azért megőrzi a hidegvérét. Nem mert múzeum, hanem mert hazamegyünk. Az első balhét akkor akarom kiverni, amikor meglátom azt a laza 300 fős tömeget, ami a múzeum földszintjét dugig megtölti. Kétségbeesetten faggatom a ruhatáras Ildikó nénit - ugye nem így, nem egyszerre özönlik a tömeg? Nem kapunk választ, és már sodródunk is az árral.
Sok a nyakkendős, inges fazon, látszik, hogy ők ezt komolyan veszik. Holott pont nem erről van szó, 12 színész most alig-ruhában, a színpad biztonsága nélkül készül arra, hogy művészetből és történetből embert és élőt faragjon. Mi büszkén vagyunk bakancsosak.
Következőre akkor váltok köldöknézős hangulatra, amikor Kulkának hűlt helye van a spanyol galériában, meg késve érkezünk a Tükörre, ráadásul nem ismerjük a színészt - ez nem Kulka, Udvaros Dorottya vagy Gryllus Dorka - ez valami átverés!
Ezen a ponton már Fruzsi is pirul, csakhogy amint dühösen átvágunk a német termen, Hegedűs D. Géza ránk mosolyog.
- Nézzék meg Annát - tanácsolja. És ez épp elég, mert most megnyugszunk, megyünk megnézni Annát. A múzeum nem fog minket becsapni, ez meg nem színház, hogy egy helyben üljünk, a félhomályos termekben szabadon vándorolhatunk, csemegézhetünk, élvezkedhetünk a tárlat mélyén felcsendülő kiáltásoknak, sátáni nevetéseknek visszhangjában, itt ma este mindenki megőrült. A németalföldiben hintáznak, a szerencsétlen, megnyúzott Szent Bertalant egy pendelyben kelti életre egy idős bácsi, Hegedűs D. Géza fél centire tőlünk üvöltve küld özönvizet az emberi nemre, Bíró Kriszta az Alvó lány előtt ringatja magát álomba, valahol a franciában egy lány éppen megcsalja a férjét egy lágyan fodrozódó impresszionista tó közepében. Kulkán, Grylluson felváltva sírunk, ottmaradunk a ráadásra.
És megnézzük Annát. Hay Anna meztelen. Nem is, rosszul mondom, ő nem meztelen. Éva az. Éva 2000 éve immár, következetesen, folyamatosan meztelen, csak ebbe nem gondolunk bele. Thomas Glavinic megteszi helyettünk. És Éva olyan gyönyörű, teljesen büszke és szemérmetlen, hogy a végén már csak azért nem vetkőzök én is le, mert nem jut eszembe egy jó hely, ahová a bugyimat tehetném. Kétségtelenül Éva a legjobb, nem mesél, hanem életre kelt, egy bevillanás, megértés, ami elillan. Amit többet nem felejtünk el, az a meztelen nő és festmény párosa. Pedig kedd délelőtt, még simán elsétáltunk mellette.