Miért mutat nekünk FÜGÉT a nemzet főtere?

A Kossuth Lajos tér viharos időszakokat élt meg, a magyar huszadik század lenyomatát viseli magán. Vagyis viselte, egészen a közelmúltig. Mintha egy radírral szántottak volna végig a magyarok főterén, visszaállítva a Horthy-korszakbéli állapotokat. Mi indokolta ezt a döntést? Honnan jött az ötlet és mivé torzult? Mit jelent ma a Parlament előtti tér? És egyáltalán kit érdekel, hogy milyen szobrok állnak ott!?

Az Országház alig épült meg 1904-ben, de 1906-ban már szobrot emeltek itt Andrássy Gyula tiszteletére. Ezután már nem volt megállás, magyar történelmi személyiségek váltották egymást a nemzet főterén egészen 2002-ig, amikor a kedélyek lenyugodni látszottak. A vihar előtti csendet a SIP szava szakította meg. A Steindl Imre Program (2011) eredeti célja az volt, hogy rendet vágjon a szobor-tumultusban, ami addigra elárasztotta a teret.

Fügét mutat a kép.

A Kossuth Lajos tér a főváros és a nemzet főtere, s mint ilyen, minden itt álló szobornak szimbolikus jelentése van. Kire vagyunk büszkék? Ki valósítja meg a magyar államférfi ideálját? Ki az történelmi figura akire hősként tekintünk? Az első világháború alatt csönd honolt, a Horthy-korszak alatt azonban megnőtt a nemzeti tudat építésének jelentősége, 1920 és 1940 között több szobrot is emeltek. Kossuth Lajos Horvay előadásában ugyan kissé búsra sikerült, és nem sokan szerették, de mégis a nemzet egy nagyját ábrázolta. Persze a lázadás tartalma nélkül, hiszen egy autoriter rendszerben nincs szükség forradalmárokra.

Tisza István alakja a Tanácsköztársaság borzalmaira emlékeztetett, hiszen aznap gyilkolták meg, amikor a Horthy-korszakban főellennek tartott Károlyi Mihályt megválasztották miniszterelnöknek. II. Rákóczi Ferenc pedig az irredentizmus, a haza egyesítése, az ellenállás gondolatának mementójaként került a térre.

Az országban folyó rendszerváltás meghagyták nyomukat a Kossuth téren is. A második világháború hatalmas fordulatot jelentett: Andrássy szobra elpusztult. Tiszát azonban már nem bombák, hanem emberi kezek döntötték le, mint a forradalom ellenségét. A csomó megürült helyre adta magát a lehetőség, a Népköztársaság is elkezdett munkálkodni a "közös sztorin". Andrássy helyére József Attila került, Tisza helyére - évtizedekkel később ugyan - a nagy ellenfél Károlyi alakja került, akit 1962-ben rehabilitáltak, és akit Kádár-korszak az "aki nincs ellenünk, az velünk van" elv jegyében a keblére ölelt. Kossuthot is lecserélték, ellenforradalmiból forradalmira váltották szoborcsoportját.

Az Országgyűlési Múzeum tervezett lejárata. Vajon Lenin mit keres a bal szélen? (Legalább nem a jobb szélen van. Az fura lenne.)

Új szobrok jelentek meg a színen és mind esztétikai mind tartalmi szempontból zsúfoltság alakult ki.

Nem szabad azonban a szimbolikus jelentőségről sem elfeledkezni! 1956-ban itt ütközött össze a nép és az állam akarata, azóta pedig a protest kifejezésének fő színhelyévé vált a Kossuth tér. Legeklatánsabb példája ennek a 2006 szeptemberben kezdődő és október 23-ig tartó tábor, amit a kormányellenes tüntetők a téren vertek fel, életvitelszerűvé fejlesztve demonstrációjukat.

A kormányváltást követően a Fidesz  számos köztér átnevezése mellett természetszerűleg fogott hozzá a nemzeti tér meghódításához. Gerő András történész mélyrehatóan foglalkozott a Kossuth tér történetével, és elkészített egy tervezetet, amelyet követve a szobros zsúfoltság megszűnt volna. 2011-re azonban a Fidesz már kifejezetten a Horthy-korszakbeli állapotot akarta visszaállítani. Károlyit többszörös meggyalázást követően menesztették vidékre, József Attila kikerült a rakpartra, gyakorlatilag az ártérbe, II. Rákóczi Ferencet és lovát restaurálták. Tisza és a mélabús Kossuth szobrával nem volt mit tenni, fényképek alapján készítettek másolatokat. SIP  eltörölt 65 év magyar történelmet a nemzet főteréről, és másolatokkal helyettesítette azt, ami valódi volt.

Mit jelent ez számunkra? A nemzet főtere vajon a társadalom történelemszemléletét reprezentálja, vagy a tér és a kormány mutat be  a társadalomszemléletének? Ha az utóbbiról van szó, akkor igencsak jelentős méretű fügét láthatunk, ha a Kossuth térre látogatunk.

A Kossuth Lajos tér ma. (2014.03.24.)

Az Országgyűlési Múzeum lejárata ma. Lenint nem látták a környéken.

Kúria és előtte új tó. pénz van benne.

"Vár állott és"... beton?

A mélabús Kossuth még mélabúsabb a pajitk nélkül.

Bár pajtikkal is eléggé az.

Volt forradalmi is.

Kossuth közelről.

 

Másolat. A kínai cuccokra legalább nem írják rá.

A kúria előtti tóba aprópénzt szórtak. Adakozás néhány fára?

Tisza még nem áll készen.

Andrássy is csak fekete-fehérben van a Kossuth téren.

A lebegés feszült érzése a Ludwig Múzeumban - Reigl Judit kiállítása

    A március 21-e késő délutánját mi Reigl Judit kiállításmegnyitóján töltöttük. A hosszú idő óta Franciaországban élő és alkotó festő képeire az első naptól fogva rengetegen kíváncsiak voltak. Az így kialakult kisebb hering party miatt a megnyitó után a kiállítás összképe kevésbé volt ugyan élvezhető, de a nemzetközileg elismert művész zsenialitásából  fakadóan minket egyáltalán nem kell majd nagyon bökdösni, hogy újra visszatérjünk.

   A tavasz egyik legjobban várt életmű-kiállítása véleményünk szerint egyaránt érdekes lehet laikusnak, és szakértőnek, ne tartsunk attól, hogy az absztrakt vonalak nem tolják az arcunkba első pillantásra, hogy mit kell látnunk. Próbáljunk meg a festmények címtáblácskáitól elszakadni, nehogy aztán annak "korlátai" között merjünk csupán szubjektív véleményt kialakítani. Semmit sem muszáj gondolni... (!!!)

   A színek, vonalak, foltok összhatásának - vagy épp bizonyos részleteinek - gesztusai ugyanis valamilyen érzelmet, véleményt mindenkiből kiváltanak, ehhez azonban az kell, hogy nyugodt körülmények között legyen alkalmunk látni, a múzeum épületéből kikerülve pedig ne féljünk felvállalni gondolatainkat.

Itt nincs jó vagy rossz válasz.

http://www.ludwigmuseum.hu/site.php?inc=kiallitas&kiallitasId=894&menuId=44

Kondom Múzeum - tapintható tárlat

"Pusztán az illata alapján meg tudom állapítani, hogy hol készült, és milyen minőségű" - You Qi-Cheng, a Fuji Latex igazgatója.

Tajvanban 2013 áprilisában nyílt meg a Kondom Múzeum, amely Új Tajpej Város kísérlete volt arra, hogy az iparosodást propagálja. Az elmúlt évek során egyre több üzem költözött át Kínába, ezzel szemben akarta a város a "gyárturizmust" fejleszteni.

Bejárati hall.

A város vezetése meggyőzte You Qi-Chenget, hogy hagyja meg a gyárat, és alakítsa át működő múzeummá. A látogatók nem csak a gyártási procedúrával ismerkedhetnek meg jobban, de a kondomok történetét, a megtermékenyülést és a szexet is bemutatja a múzeum. A kiállításnak van tapintható része.

Tesztelik a gumikat!

Qi-Cheng hosszú utat tett meg a múzeum megnyitásáig. Negyven évet töltött a kondom-gyártó világban, ráadásul csak két gyermeket vállalt, mert nem akarta, hogy úgy tűnjön, nem elég hatékonyak az általa gyártott termékek.

 KiállításKörkép:

Recsk - a rendszer kegyetlen, vagy az emberek?

A Recski Nemzeti Emlékparkban jártunk, ahol a Rákosi-korszakban, 1953 és 1955 között tartották fogva és kényszerítették bányamunkára mindazokat a politikai elítélteket, akiket a rendszerre veszélyesnek ítélt a rendszer. A recski munkatáborban elkövetett kegyetlenkedésnek állít emléket a nemzeti emlékpark. De vajon ki a hibás? Hogyan emlékszik a hely?

Welcome to Iraq - Tegnap nyílt Londonban az iraki művészek első kiállítása 35 év hallgatás után - 2014. március 18.
Az amerikai megszállás alatt, és egy évtizedes háború romjain született művészet.


Gyors élvezet a Szépműben - 2013. december 17.
Alagsori kiállítás világszínvonalon.


Mélyreható Múzeum - Ganymed goes Europe
Élményes est Kulkával, Gryllus Dorkával, Hegedűs D. Gézával és Hay Annával, egy emelkedő csillaggal.







Eredeti cikk: http://www.worldcrunch.com/culture-society/take-a-tour-of-taiwan-039-s-new-hands-on-condom-museum/contraception-rubber-factory-new-taipei-city/c3s10693/#.UywQgIUnZws

Gyözd meg a konzulensed!

    Állhatnál jobban is a szakdogával? Vagy csak tartasz a kritikától? Íme néhány tipp, amivel a konzulensed kiemelkedően élrevasaltnak, üngyibüngyinek és mütyürkének fog látni.

     1.    Beszélj vázlatpontokban! – Még mielőtt mondanál valamit, mondd el, hogy mit fogsz mondani. Idiotizmusnak tűnhet, de a tanárok imádják! Így látszik, hogy összeszedett vagy, és jól rendszerezed a gondolataidat.

Az 5. és legfontosabb trükköt se felejtsd!

     2.      Tegyél fel sok kérdést! – Addig sem neked kell beszélned, és a kérdés az elmélyülés legnagyobb bizonyítéka. Ezt a gimis kémiatanárnőm mondta mindig, bár neki néha lejárt a slicce, és végül csak a bölcsészkaron kötöttem ki. De ettől még igaz.

     3.      Oszd meg a kétségeidet! – A szakdoga leadása előtt egy hónappal megengedett, hogy kétségeid legyenek, ráadásul így megelőződ a konzulensedet, és nem tud nekiállni kritizálni.

     4.      Jegyzetelj! – Amint nem csak az időjárásról van szó, kezdj el jegyzetelni! Ha érezteted a tiszteletedet és csodálatodat, akkor ellenállhatatlan leszel.

      5.      Küldj memót! – Hogy mi a memó? Egy felesleges email, ami hasznodra válik. Összefoglalod benne a megbeszélteket, vázlatosan leírod, hogy a következő alkalomig min fogsz munkálkodni. Ettől eminensnek és végtelenül felkészültnek fogsz tűnni, nem utolsó sorban pedig önmagad számára is megfogalmaztad a feladataidat.

Ha nehezen bírod  a szakdogaírás mindennapjait, itt van néhány tipp, hogy hogyan éld túl a következő egy hónapot!

Recsk - a rendszer kegyetlen, vagy az emberek?

Kovács Vera

A Recski Nemzeti Emlékparkban jártunk, ahol a Rákosi-korszakban, 1953 és 1955 között tartották fogva és kényszerítették bányamunkára mindazokat a politikai elítélteket, akiket a rendszerre veszélyesnek ítéltek. A recski munkatáborban elkövetett kegyetlenkedésnek állít emléket a nemzeti emlékpark. De vajon ki a hibás? Hogyan emlékszik a hely?

    A Mátrában, egy kis falutól egy-másfél kilométerre őrizték a rabokat, a táborba vezető út oda torkollik és ott ér véget. Emlékmű fogadott minket, a jegyeket egy kis bódéban vettük meg. Első pillantásra, és mert sütött a nap egy békés erdei tisztást láttunk, tavakkal, dombokkal. Közelebbről azonban kiderült: a dombokon ma is látható az egykori barakkok körvonala, ahol a foglyok az alapokat lefektették; a tavak pedig nem természetes képződmények. Azokat a rabokkal ásatták az utolsó egy év folyamán, tömegsírnak szánták őket.

  A civilizációtól elszakítva, bekerítve, Recsken egy zárt belső világ jött létre. A "Büntető-brigád barakkjában" - ahol a legembertelenebb körülmények között tartottak éltek - egy kiállítást rendeztek be, amely a munkatábor történetét mutatja be. Az egyik túlélő beszámolója szerint ebben a világban mindenki önmaga volt. A tábort megelőző sors senkit nem érdekelt, mert így vagy úgy mindenki ferdített a történetén. De a fájdalom, a munka, a kimerültség tükrében a társadalomban viselt maszkok lehullottak; foglyokról és fogva tartókról egyaránt. 
 

A büntető-brigád barakkja az egyetlen épület Recsken, amit eredeti állapotában meghagytak

A rabokkal ásatták ezeket a gödröket. Tömegsírok helyett ma tavakat láthatunk.

 

A recski tábort ebbe az irányba hagyták el a foglyok reggelente a bányába menet.

    A tábor lakóinak minden perce be volt osztva, hétközben a munka a közeli bányában, vasárnap a lakókörletek karbantartása foglalta le őket. A "Büntető-brigád" tagjait a hét minden napján hajnalhasadástól napnyugtáig dolgoztatták, és a többi barakk lakóival ellentétben soha nem engedték ki őket a szabadba. Más fogolyhoz tilos volt szólniuk is.     Senki nem bízhatott senkiben, mert a foglyok között is voltak besúgók.     Az őrök minden kihágást, mondvacsinált szabályszegést szigorúan büntettek, ennek emlékére a tábor aljában még ma is áll az a gödör fából tákolt tetejével, ahova a lázadozókat betérdeltették. Gyakran napokat kellett itt töltetniük, kitéve az időjárás és az őket gúnyoló őrök szeszélyeinek.
    Az őrök sem rendelkeztek nagyobb mozgástérrel, a közeli faluba ugyan átmentek olykor a kocsmába, de nem látták őket szívesen. Ugyanannyira rabjai voltak a tábornak mint az elítéltek. 
    A Legyek Ura jutott eszembe ezen a helyen. Ott is, mint itt, a gyerekek egy náluk felsőbb hatalmat tiszteltek, attól féltek. Ott is, mint itt a tények, a valóban elkövetett bűnök nem számítottak. Ott maszkot, Recsken pedig egyenruhát öltöttek azért, hogy vonalat húzzanak áldozat és elkövető között. Mindkettő értelmetlen volt. A könyvben azért, mert a "felsőbb hatalom" nem létezett, csak a gyerekek képzeletében, itt azért, mert végső soron magyar magyart ölt, mint oly sokszor máskor a magyar történelemben.
    A recski események annak bizonyítékai, hogy a mások felett gyakorolt hatalom megront, és hogy amint egy embertől megvonják a méltóságát, azonnal lesz, aki készen áll, hogy ezt kegyetlenül kihasználja és kiélvezze.A Recski Nemzeti Emlékpark a kis kiállítási térrel, és néma békéjével pedig példás módon állít ennek emléket.

Ebben a derékmagasságig érő gödörben térdeltették a fegyelmi vétséget elkövető rabokat.

Mi a reneszánsz festészet receptje szakítás esetére?

Lucas Cranach (1472-1553) a német reneszánsz festészet egyik legkiemelkedőbb alkotója volt. Ráadásul a kor nagy filozófiai vitájába is becsatlakozott, ugyanis Luther Mártonnak közeli barátja, Bölcs Frigyes szász választófejedelemnek pedig udvari festője volt. A reformáció hívévé vált, így amikor ex-szerzetes Luther Márton és egykorvolt-apáca Katherina Witt összeházasodtak, Cranach volt a vőlegény tanúja, majd pedig első fiuk keresztapja. 

Cranach mélyen vallásos emberként elsősorban bibliai témákban gondolkozott, művészetének azonban meghatározó eleme volt a nőkkel szembeni gyűlölet. Nem tudni, ki vagy mi tette tönkre a nőkhöz fűződő viszonyát, az eredmény azonban magáért beszél. És most nem feltétlenül arra gondolunk, hogy gúnyos hangvétellel, testi hibáik kiemelésével, olykor pedig egyszerűen elcsúfítva ábrázolta őket, hanem a témaválasztásra. Nem kell sokat kutakodni a Bibliában, hogy végzetes asszonyokra leljünk. A videónkban felhasznált képek két témát dolgoznak fel: Judith és Holofernész, vagy Szalomé és Keresztelő Szent János történetét.

Szalomé Heródes király nevelt lánya volt, messziföldön híres szépség, akinek bája és kecses mozgása minden férfit rabul ejtett. Heródes azt szerette volna, ha fellép a vendégei számára rendezett lakomán, ha táncol számukra. Cserébe azt ígérte, teljesíti egy kívánságát, bármi is legyen az. Szalomé Keresztelő Szent János fejét kérte, egy tálcán.

A másik történetben egész más színben tűnik fel a nő figurája: Judit egy zsidó özvegy, akinek otthonát és családját az asszír csapatok pusztították el. Az éj leple alatt az asszír vezér, Holofernész sátrába látogat, elcsábítja, majd pedig mikor a férfi már elaludt, lefejezi azt; ily módon bosszút állva a népét ért kegyetlenségekért.

Megdöbbentő tény, hogy ezeket a festményeket nők kérték, és Lucas Cranach portréin szívesen jelentek meg!

A reneszánsz festő azonban soha nem találta meg az igazit, ezért az ő receptjét szakítás esetére senkinek nem ajánljuk!

Welcome to Iraq - Tegnap nyílt Londonban az iraki művészek első kiállítása 35 év hallgatás után

Irakot 2003-ban szállta meg az Egyesült Államok serege. Azóta élő adásban követjük  a harcokat, a Saddam Hussein után folytatott vadászatot, de mit tudunk az iraki kultúráról? Hogy élik meg az immár egy évtizede tartó háborúskodást? Mi a művészek reakciója? A rendkívüli tárlatot Londonban rendezték.

Várakozást ébreszt – ironikus főhajtás az iraki kegyetlenkedések és tömeghisztéria felé, amely Irakon több mint egy évtizeddel korábban, az amerikai invázió kezdetén eluralkodott. De meglepő módon valódi, őszinte tisztelgés ez. Jonathan Watkins az Ikon Gallery igazgatója a kurátor a gyűjteményt tavaly a Velencei Biennálé iraki pavilonjában állította ki első alkalommal. A South London Gallery in Peckham ma 11 szobrász, festőművész, fényképész és filmkészítő alkotásait mutatja be - írja az IndependentUK.

Álomszerűnek tűnnek ezek a műalkotások, amelyek témái a művészet univerzális, minden embert foglalkoztató kérdései. Mégis nyugtalanító, hogy sehol egy utalás az országra, amelyet képviselnek. Elegancia, finomság; de nem tűnik mindez szándékosan depolitizáltnak?

 

Magával ragadó, és minél inkább belegondolunk, annál jelentőségteljesebbnek tűnik. Eltűnődünk, vajon mit jelent művészet és politika kapcsolata – a jó művészet gyakran csak kérdést tesz fel. De a dühös, politikai tartalmú művek sem ítéltettek dogmatizált, durva üzenethordozzók sorsára. Nyugodtan szemlélni egy nép katasztrófájának korszakát – perverz. A remény, megtartás nem tűnik elég jónak.

A 2011-es Velencei Biennálén Irak 35 év távollét után képviseltette magát, kizárólag külföldön élő művészekkel. Watkins nehéz munkát vállalt magára, amikor elsősorban szájhagyomány útján vágott neki, hogy iraki művészeket személyesen keressen fel. Kulturális infrastruktúra, intézményrendszer hiányában nagy volt a kihívás. 

A művek mind a megszállást követő időszakban keletkeztek, mindegyikben és egyikben sem fedezhető fel az agresszió, talán kiszámított kurátori lépés, talán komoly hiba. Kivételt egyedül Abdul Raheem Yassir politikai képregényei képeznek. Hatást gyakorolnak és egyszerre szürreálisak. A jelenetek tragikomikus pillanatokat örökítenek meg a mai Irak világában, számunkra azonban inkább tragikus élük emelkedik ki.

A galériát kisebb szobákra bontották, így az otthonos környezetben hátradőlve merenghet a látogató a festményeken, amelyek vonakodva nyílnak meg az európai szem számára. A földön szőnyegek hevernek, egy asztalon Irakról szóló könyvek fekszenek. A keserű feketelevest ingyen szolgálják fel.

A Saddam Jelen Van sorozat fényképfelvétele új megvilágításba helyezi  a nyugati világ terroristáját. A diktátort látjuk, és az elnyomást, amit népe felett gyakorolt.