A lebegés feszült érzése a Ludwig Múzeumban - Reigl Judit kiállítása

    A március 21-e késő délutánját mi Reigl Judit kiállításmegnyitóján töltöttük. A hosszú idő óta Franciaországban élő és alkotó festő képeire az első naptól fogva rengetegen kíváncsiak voltak. Az így kialakult kisebb hering party miatt a megnyitó után a kiállítás összképe kevésbé volt ugyan élvezhető, de a nemzetközileg elismert művész zsenialitásából  fakadóan minket egyáltalán nem kell majd nagyon bökdösni, hogy újra visszatérjünk.

   A tavasz egyik legjobban várt életmű-kiállítása véleményünk szerint egyaránt érdekes lehet laikusnak, és szakértőnek, ne tartsunk attól, hogy az absztrakt vonalak nem tolják az arcunkba első pillantásra, hogy mit kell látnunk. Próbáljunk meg a festmények címtáblácskáitól elszakadni, nehogy aztán annak "korlátai" között merjünk csupán szubjektív véleményt kialakítani. Semmit sem muszáj gondolni... (!!!)

   A színek, vonalak, foltok összhatásának - vagy épp bizonyos részleteinek - gesztusai ugyanis valamilyen érzelmet, véleményt mindenkiből kiváltanak, ehhez azonban az kell, hogy nyugodt körülmények között legyen alkalmunk látni, a múzeum épületéből kikerülve pedig ne féljünk felvállalni gondolatainkat.

Itt nincs jó vagy rossz válasz.

http://www.ludwigmuseum.hu/site.php?inc=kiallitas&kiallitasId=894&menuId=44

Kondom Múzeum - tapintható tárlat

"Pusztán az illata alapján meg tudom állapítani, hogy hol készült, és milyen minőségű" - You Qi-Cheng, a Fuji Latex igazgatója.

Tajvanban 2013 áprilisában nyílt meg a Kondom Múzeum, amely Új Tajpej Város kísérlete volt arra, hogy az iparosodást propagálja. Az elmúlt évek során egyre több üzem költözött át Kínába, ezzel szemben akarta a város a "gyárturizmust" fejleszteni.

Bejárati hall.

A város vezetése meggyőzte You Qi-Chenget, hogy hagyja meg a gyárat, és alakítsa át működő múzeummá. A látogatók nem csak a gyártási procedúrával ismerkedhetnek meg jobban, de a kondomok történetét, a megtermékenyülést és a szexet is bemutatja a múzeum. A kiállításnak van tapintható része.

Tesztelik a gumikat!

Qi-Cheng hosszú utat tett meg a múzeum megnyitásáig. Negyven évet töltött a kondom-gyártó világban, ráadásul csak két gyermeket vállalt, mert nem akarta, hogy úgy tűnjön, nem elég hatékonyak az általa gyártott termékek.

 KiállításKörkép:

Recsk - a rendszer kegyetlen, vagy az emberek?

A Recski Nemzeti Emlékparkban jártunk, ahol a Rákosi-korszakban, 1953 és 1955 között tartották fogva és kényszerítették bányamunkára mindazokat a politikai elítélteket, akiket a rendszerre veszélyesnek ítélt a rendszer. A recski munkatáborban elkövetett kegyetlenkedésnek állít emléket a nemzeti emlékpark. De vajon ki a hibás? Hogyan emlékszik a hely?

Welcome to Iraq - Tegnap nyílt Londonban az iraki művészek első kiállítása 35 év hallgatás után - 2014. március 18.
Az amerikai megszállás alatt, és egy évtizedes háború romjain született művészet.


Gyors élvezet a Szépműben - 2013. december 17.
Alagsori kiállítás világszínvonalon.


Mélyreható Múzeum - Ganymed goes Europe
Élményes est Kulkával, Gryllus Dorkával, Hegedűs D. Gézával és Hay Annával, egy emelkedő csillaggal.







Eredeti cikk: http://www.worldcrunch.com/culture-society/take-a-tour-of-taiwan-039-s-new-hands-on-condom-museum/contraception-rubber-factory-new-taipei-city/c3s10693/#.UywQgIUnZws

Recsk - a rendszer kegyetlen, vagy az emberek?

Kovács Vera

A Recski Nemzeti Emlékparkban jártunk, ahol a Rákosi-korszakban, 1953 és 1955 között tartották fogva és kényszerítették bányamunkára mindazokat a politikai elítélteket, akiket a rendszerre veszélyesnek ítéltek. A recski munkatáborban elkövetett kegyetlenkedésnek állít emléket a nemzeti emlékpark. De vajon ki a hibás? Hogyan emlékszik a hely?

    A Mátrában, egy kis falutól egy-másfél kilométerre őrizték a rabokat, a táborba vezető út oda torkollik és ott ér véget. Emlékmű fogadott minket, a jegyeket egy kis bódéban vettük meg. Első pillantásra, és mert sütött a nap egy békés erdei tisztást láttunk, tavakkal, dombokkal. Közelebbről azonban kiderült: a dombokon ma is látható az egykori barakkok körvonala, ahol a foglyok az alapokat lefektették; a tavak pedig nem természetes képződmények. Azokat a rabokkal ásatták az utolsó egy év folyamán, tömegsírnak szánták őket.

  A civilizációtól elszakítva, bekerítve, Recsken egy zárt belső világ jött létre. A "Büntető-brigád barakkjában" - ahol a legembertelenebb körülmények között tartottak éltek - egy kiállítást rendeztek be, amely a munkatábor történetét mutatja be. Az egyik túlélő beszámolója szerint ebben a világban mindenki önmaga volt. A tábort megelőző sors senkit nem érdekelt, mert így vagy úgy mindenki ferdített a történetén. De a fájdalom, a munka, a kimerültség tükrében a társadalomban viselt maszkok lehullottak; foglyokról és fogva tartókról egyaránt. 
 

A büntető-brigád barakkja az egyetlen épület Recsken, amit eredeti állapotában meghagytak

A rabokkal ásatták ezeket a gödröket. Tömegsírok helyett ma tavakat láthatunk.

 

A recski tábort ebbe az irányba hagyták el a foglyok reggelente a bányába menet.

    A tábor lakóinak minden perce be volt osztva, hétközben a munka a közeli bányában, vasárnap a lakókörletek karbantartása foglalta le őket. A "Büntető-brigád" tagjait a hét minden napján hajnalhasadástól napnyugtáig dolgoztatták, és a többi barakk lakóival ellentétben soha nem engedték ki őket a szabadba. Más fogolyhoz tilos volt szólniuk is.     Senki nem bízhatott senkiben, mert a foglyok között is voltak besúgók.     Az őrök minden kihágást, mondvacsinált szabályszegést szigorúan büntettek, ennek emlékére a tábor aljában még ma is áll az a gödör fából tákolt tetejével, ahova a lázadozókat betérdeltették. Gyakran napokat kellett itt töltetniük, kitéve az időjárás és az őket gúnyoló őrök szeszélyeinek.
    Az őrök sem rendelkeztek nagyobb mozgástérrel, a közeli faluba ugyan átmentek olykor a kocsmába, de nem látták őket szívesen. Ugyanannyira rabjai voltak a tábornak mint az elítéltek. 
    A Legyek Ura jutott eszembe ezen a helyen. Ott is, mint itt, a gyerekek egy náluk felsőbb hatalmat tiszteltek, attól féltek. Ott is, mint itt a tények, a valóban elkövetett bűnök nem számítottak. Ott maszkot, Recsken pedig egyenruhát öltöttek azért, hogy vonalat húzzanak áldozat és elkövető között. Mindkettő értelmetlen volt. A könyvben azért, mert a "felsőbb hatalom" nem létezett, csak a gyerekek képzeletében, itt azért, mert végső soron magyar magyart ölt, mint oly sokszor máskor a magyar történelemben.
    A recski események annak bizonyítékai, hogy a mások felett gyakorolt hatalom megront, és hogy amint egy embertől megvonják a méltóságát, azonnal lesz, aki készen áll, hogy ezt kegyetlenül kihasználja és kiélvezze.A Recski Nemzeti Emlékpark a kis kiállítási térrel, és néma békéjével pedig példás módon állít ennek emléket.

Ebben a derékmagasságig érő gödörben térdeltették a fegyelmi vétséget elkövető rabokat.

Welcome to Iraq - Tegnap nyílt Londonban az iraki művészek első kiállítása 35 év hallgatás után

Irakot 2003-ban szállta meg az Egyesült Államok serege. Azóta élő adásban követjük  a harcokat, a Saddam Hussein után folytatott vadászatot, de mit tudunk az iraki kultúráról? Hogy élik meg az immár egy évtizede tartó háborúskodást? Mi a művészek reakciója? A rendkívüli tárlatot Londonban rendezték.

Várakozást ébreszt – ironikus főhajtás az iraki kegyetlenkedések és tömeghisztéria felé, amely Irakon több mint egy évtizeddel korábban, az amerikai invázió kezdetén eluralkodott. De meglepő módon valódi, őszinte tisztelgés ez. Jonathan Watkins az Ikon Gallery igazgatója a kurátor a gyűjteményt tavaly a Velencei Biennálé iraki pavilonjában állította ki első alkalommal. A South London Gallery in Peckham ma 11 szobrász, festőművész, fényképész és filmkészítő alkotásait mutatja be - írja az IndependentUK.

Álomszerűnek tűnnek ezek a műalkotások, amelyek témái a művészet univerzális, minden embert foglalkoztató kérdései. Mégis nyugtalanító, hogy sehol egy utalás az országra, amelyet képviselnek. Elegancia, finomság; de nem tűnik mindez szándékosan depolitizáltnak?

 

Magával ragadó, és minél inkább belegondolunk, annál jelentőségteljesebbnek tűnik. Eltűnődünk, vajon mit jelent művészet és politika kapcsolata – a jó művészet gyakran csak kérdést tesz fel. De a dühös, politikai tartalmú művek sem ítéltettek dogmatizált, durva üzenethordozzók sorsára. Nyugodtan szemlélni egy nép katasztrófájának korszakát – perverz. A remény, megtartás nem tűnik elég jónak.

A 2011-es Velencei Biennálén Irak 35 év távollét után képviseltette magát, kizárólag külföldön élő művészekkel. Watkins nehéz munkát vállalt magára, amikor elsősorban szájhagyomány útján vágott neki, hogy iraki művészeket személyesen keressen fel. Kulturális infrastruktúra, intézményrendszer hiányában nagy volt a kihívás. 

A művek mind a megszállást követő időszakban keletkeztek, mindegyikben és egyikben sem fedezhető fel az agresszió, talán kiszámított kurátori lépés, talán komoly hiba. Kivételt egyedül Abdul Raheem Yassir politikai képregényei képeznek. Hatást gyakorolnak és egyszerre szürreálisak. A jelenetek tragikomikus pillanatokat örökítenek meg a mai Irak világában, számunkra azonban inkább tragikus élük emelkedik ki.

A galériát kisebb szobákra bontották, így az otthonos környezetben hátradőlve merenghet a látogató a festményeken, amelyek vonakodva nyílnak meg az európai szem számára. A földön szőnyegek hevernek, egy asztalon Irakról szóló könyvek fekszenek. A keserű feketelevest ingyen szolgálják fel.

A Saddam Jelen Van sorozat fényképfelvétele új megvilágításba helyezi  a nyugati világ terroristáját. A diktátort látjuk, és az elnyomást, amit népe felett gyakorolt.