Lóránt Andrea
Andi
– aki két szakon tanul muzeológiát illetve andragógiát – a Szépművészetibenvégzett munkája során nem csupán kötelező szakmai gyakorlatát végezte el, de
bepillantást nyert egy összetett rendszer működésébe/módszertanába, és emellett
múzeum-rajongását is kielégítette. Nekünk elmondta, hogy miként hozta ki a
legtöbbet a múzeumban töltött idejéből.
2012
tavaszán kezdtem önkénteskedni a
Szépművészeti Múzeumban. Abban az évben felvételiztem az ELTE történelem
szakának muzeológia szakirányára, mellette pedig andragógia szakon folytattam
tanulmányokat. Mindkettőhöz illik a Szépművészeti Múzeum által kínált
lehetőség, leendő andragógusként nagyon érdekesnek találtam az intézmény önkéntesprogramját, felépítését, működtetését. A
muzeológia szakirányra való bekerülés előtt pedig mindenképp szerettem volna
"közelebbről" is megismerkedni egy múzeummal, a Szépművészeti pedig
remek választásnak tűnt.
Mivel
a múzeum önkéntes programja eléggé telített (vagy legalábbis akkor az volt),
ezért bekerülni is nehéz. Én egy szerencsés „véletlennek” köszönhetem a
felvételt: éppen akkor nyílt a St. Gallen-i kalandok c. grafikai kiállítás,
melyhez Juhász Litza múzeumpedagógus egy interaktív termet is berendezett. Ide
kerestek éppen akkor önkénteseket.
A
jelentkezést egy felvételi követte, ami magyar és angol nyelven felváltva
folyt. A felvételiztető, az önkéntes program koordinátora, Csordás Izabella
volt, aki nem a múzeumra vonatkozó adatokat kérdezett tőlem, inkább a
személyiségemre, az érdeklődési körömre volt kíváncsi. Az
interaktív teremben elsősorban múzeumpedagógiai, múzeumandragógiai tevékenység
végzése volt a feladatom, azaz próbáltam bevonni a látogatókat a
rendelkezésükre álló kézműves lehetőségekbe, a dombornyomás kipróbálásába és
igyekeztem felkelteni az érdeklődésüket az interaktív kártyák iránt (ezek
érdekes információkat, játékos feladatokat tartalmaztak az amúgy nehezen
érthető grafikai művekről). Emellett – talán kevésbé érdekes - látogatói
statisztikát is vezettem.
Emellett
más családi rendezvényeken is besegítettem, ahol igyekeztem az alkotó
kisgyerkőcök segítségére lenni, valamint különféle kiállításmegnyitókon,
fogadásokon tevékenykedtem. De van
lehetőség akár infopultban vagy a könyvtárban végezhető tevékenységre is.
A
feladataim során nagyrészt önállóan dolgoztam, a
4 órás műszak során végig „egyedül” voltam, így magamnak kellett megoldanom a
felmerülő nehézségeket és kidolgoznom a leghatékonyabb kommunikációs technikákat. Szerencsére a munkavégzés megkezdése előtt tartott tréningen ehhez sok
segítséget kaptam.
Tapasztalataim
szerint az önkéntesek, mivel kedvtelésből teszik, amit tesznek, nagyon nagy
lelkesedéssel és odaadással végzik munkájukat, mind a látogatók informálása
során, mind az egyéb önkéntes területeken. Ezt az összetartást és jó hangulatot
a különböző tréningek és találkozók is próbálják megerősíteni, illetve
fenntartani.
Bár
az önkéntességet időhiány miatt egy ideje már abbahagytam, nagyon élveztem az
ott töltött időt és úgy érzem, hasznomra váltak az önkéntes munka során
megszerzett ismeretek. Mindenkinek csak
ajánlani tudom a Szépművészeti Múzeum önkéntesprogramját, mert színes,
sokoldalú munkavégzésre nyújt lehetőséget. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése