Irakot
2003-ban szállta meg az Egyesült Államok serege. Azóta élő adásban
követjük a harcokat, a Saddam Hussein után folytatott vadászatot, de mit
tudunk az iraki kultúráról? Hogy élik meg az immár egy évtizede tartó
háborúskodást? Mi a művészek reakciója? A rendkívüli tárlatot Londonban
rendezték.
Várakozást ébreszt – ironikus főhajtás
az iraki kegyetlenkedések és tömeghisztéria felé, amely Irakon több mint egy
évtizeddel korábban, az amerikai invázió kezdetén eluralkodott. De meglepő
módon valódi, őszinte tisztelgés ez. Jonathan Watkins az Ikon Gallery
igazgatója a kurátor a gyűjteményt tavaly a Velencei Biennálé iraki
pavilonjában állította ki első alkalommal. A South London Gallery in Peckham ma
11 szobrász, festőművész, fényképész és filmkészítő alkotásait mutatja be -
írja az IndependentUK.
Álomszerűnek tűnnek ezek a
műalkotások, amelyek témái a művészet univerzális, minden embert foglalkoztató
kérdései. Mégis nyugtalanító, hogy sehol egy utalás az országra, amelyet
képviselnek. Elegancia, finomság; de nem tűnik mindez szándékosan
depolitizáltnak?
Magával ragadó, és minél inkább
belegondolunk, annál jelentőségteljesebbnek tűnik. Eltűnődünk, vajon mit jelent
művészet és politika kapcsolata – a jó művészet gyakran csak kérdést tesz fel.
De a dühös, politikai tartalmú művek sem ítéltettek dogmatizált, durva
üzenethordozzók sorsára. Nyugodtan szemlélni egy nép katasztrófájának korszakát
– perverz. A remény, megtartás nem tűnik elég jónak.
A 2011-es Velencei Biennálén Irak 35
év távollét után képviseltette magát, kizárólag külföldön élő művészekkel.
Watkins nehéz munkát vállalt magára, amikor elsősorban szájhagyomány útján
vágott neki, hogy iraki művészeket személyesen keressen fel. Kulturális infrastruktúra,
intézményrendszer hiányában nagy volt a kihívás.
A művek mind a megszállást követő
időszakban keletkeztek, mindegyikben és egyikben sem fedezhető fel az
agresszió, talán kiszámított kurátori lépés, talán komoly hiba. Kivételt
egyedül Abdul Raheem Yassir politikai képregényei képeznek. Hatást gyakorolnak
és egyszerre szürreálisak. A jelenetek tragikomikus pillanatokat örökítenek meg
a mai Irak világában, számunkra azonban inkább tragikus élük emelkedik ki.
A galériát kisebb szobákra bontották,
így az otthonos környezetben hátradőlve merenghet a látogató a festményeken,
amelyek vonakodva nyílnak meg az európai szem számára. A földön szőnyegek
hevernek, egy asztalon Irakról szóló könyvek fekszenek. A keserű feketelevest
ingyen szolgálják fel.
A Saddam Jelen Van sorozat
fényképfelvétele új megvilágításba helyezi
a nyugati világ terroristáját. A diktátort látjuk, és az elnyomást, amit
népe felett gyakorolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése