2014. március 18., kedd

Welcome to Iraq - Tegnap nyílt Londonban az iraki művészek első kiállítása 35 év hallgatás után



Irakot 2003-ban szállta meg az Egyesült Államok serege. Azóta élő adásban követjük  a harcokat, a Saddam Hussein után folytatott vadászatot, de mit tudunk az iraki kultúráról? Hogy élik meg az immár egy évtizede tartó háborúskodást? Mi a művészek reakciója? A rendkívüli tárlatot Londonban rendezték.

Várakozást ébreszt – ironikus főhajtás az iraki kegyetlenkedések és tömeghisztéria felé, amely Irakon több mint egy évtizeddel korábban, az amerikai invázió kezdetén eluralkodott. De meglepő módon valódi, őszinte tisztelgés ez. Jonathan Watkins az Ikon Gallery igazgatója a kurátor a gyűjteményt tavaly a Velencei Biennálé iraki pavilonjában állította ki első alkalommal. A South London Gallery in Peckham ma 11 szobrász, festőművész, fényképész és filmkészítő alkotásait mutatja be - írja az IndependentUK.

Álomszerűnek tűnnek ezek a műalkotások, amelyek témái a művészet univerzális, minden embert foglalkoztató kérdései. Mégis nyugtalanító, hogy sehol egy utalás az országra, amelyet képviselnek. Elegancia, finomság; de nem tűnik mindez szándékosan depolitizáltnak?

 


Magával ragadó, és minél inkább belegondolunk, annál jelentőségteljesebbnek tűnik. Eltűnődünk, vajon mit jelent művészet és politika kapcsolata – a jó művészet gyakran csak kérdést tesz fel. De a dühös, politikai tartalmú művek sem ítéltettek dogmatizált, durva üzenethordozzók sorsára. Nyugodtan szemlélni egy nép katasztrófájának korszakát – perverz. A remény, megtartás nem tűnik elég jónak.

A 2011-es Velencei Biennálén Irak 35 év távollét után képviseltette magát, kizárólag külföldön élő művészekkel. Watkins nehéz munkát vállalt magára, amikor elsősorban szájhagyomány útján vágott neki, hogy iraki művészeket személyesen keressen fel. Kulturális infrastruktúra, intézményrendszer hiányában nagy volt a kihívás. 


A művek mind a megszállást követő időszakban keletkeztek, mindegyikben és egyikben sem fedezhető fel az agresszió, talán kiszámított kurátori lépés, talán komoly hiba. Kivételt egyedül Abdul Raheem Yassir politikai képregényei képeznek. Hatást gyakorolnak és egyszerre szürreálisak. A jelenetek tragikomikus pillanatokat örökítenek meg a mai Irak világában, számunkra azonban inkább tragikus élük emelkedik ki.

A galériát kisebb szobákra bontották, így az otthonos környezetben hátradőlve merenghet a látogató a festményeken, amelyek vonakodva nyílnak meg az európai szem számára. A földön szőnyegek hevernek, egy asztalon Irakról szóló könyvek fekszenek. A keserű feketelevest ingyen szolgálják fel.

A Saddam Jelen Van sorozat fényképfelvétele új megvilágításba helyezi  a nyugati világ terroristáját. A diktátort látjuk, és az elnyomást, amit népe felett gyakorolt.

 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése